-Mi van? -szólt bele Jasper, kicsit idegesen.
-Én is örülök neked -mondtam gúnyosan.
-Kelly? -vált gyengédebbé a hangja.
-Ja, én volnék! -vágtam rá, idegesen- Megmagyaráznád, miért raktad a mobilszámodat a táskámba?!
-Hát, mivel te nem adtad meg a tiédet, kellett csinálnom valami -mondta cinikusan- És látom bevált! Felhívtál! Őszintén szólva én nem hittem, hogy...
-Te ne gyere az őszinteséggel! Ahh, még hogy én hagytam ott a táskám! Most már minden világos! Direkt rejtetted el, hogy ne jusson eszembe elvinni!
-Na jó! Megsütött a nap, vagy mi van? Mert összeesküvés elméleteket, azért nem kéne szövögetned! -itt elhallgatott, hogy összeszedje a gondolatait, majd folytatta- Csak annyi történt, hogy láttam, hogy ott a táskád, és mivel azt akartam, hogy újra találkozzunk, belecsempésztem a számomat. Ennyi az egész.
-Nagyon eszes, hogy mást ne mondjak! -nyomtam ki és az ágyamra dobtam a telómat.
Seggfej.
-Beszéltél vele? -kíváncsiskodott Jenna, miközben a gépem előtt ült és youtubeon egy új számot rakott be. Pitbull Back In Time-ja csendült fel.
-Felhívtam -közöltem hűvösen.
-MI?! Mégis honnan tudod a számát?! -döbbent le teljesen.
-Hát, mikor otthagytam véletlen nála a táskám, belerakott egy cetlit, rajta a számával...
-És mit beszéltetek? -kérdezősködött tovább.
-Sziasztok lányok! Hoztam egy kis rágcsálnivalót! -nyitott be anya.
-Köszi -vettem át a tálakat.
Miután Jenna minden egyes részletről kifaggatott, bekapcsoltuk a tévémet és beraktunk egy DVD-t.
-Mit nézünk? -kérdeztem barátnőmet.
-Barátság extrákkal-t...
-Ajj ne már!
-Mer?
-Mer nem akarok nyálas filmet nézni! -durcáskodtam.
-Az nem is nyálas! Majd meglátod! -mutatott a képernyőre, ahol már elkezdődött a film.
Mikor megláttam Justin Timberlake-et felpattantam és megakartam nyomni a stop gombot, de Jenna a derekamnál fogva hátra húzott.
-Én nem nézek ilyen szart! -ellenkeztem.
-Még csak 2 perc telt el a filmből! Maradj már nyugton -oltott le.
Nem bántam meg végül, hogy Jennára hallgattam. Nem mondom, hogy azontúl, az lett a kedvenc filmem, de jó film volt, tényleg.
-Mondtam én, hogy jó lesz ez a film -vigyorogtam Jennára.
-Ha-ha, nagyon vicces -grimaszolt és átölelt, mikor a bejárati ajtóhoz értünk.
-Legközelebb neked kell hozzám jönnöd! Kaptam egy babzsákfotelt! -újságolta el.
-Rendben -egyeztem bele és becsuktam utána az ajtót.
-Elment?
-Igen, Tomy, elment! -mosolyogtam.
-Ne hívj Tomynak! Tudod, hogy utálom! -förmedt rám.
-Tudom -vigyorogtam és gyorsan felfutottam a lépcsőn, mert Tom üldözni kezdett.
-Gyerekek! Ésszel! -szólt ránk apa.
-Igen Tomy! Ésszel! -mondtam én is apa hanglejtését utánozva.
Oldalról láttam, ahogy apa hitetlenkedve megrázza a fejét, majd bemegy anyuval közös szobájukba.
-Most megvagy! -kapott el Tom és a hajamat összekócolva felkapott és ledobott a kanapéra, ami a sarokban állt, a folyosón.
-Na cső!
-Hova mész?
-Deszkázni -mondta azzal megfogta a szobája ajtajának támasztott deszkát és leszaladt a lépcsőn.
-Várj! Én is mek! -kiáltottam utána és a szobámban felkerestem a gördeszkám és már rohantam is utána az utcára.
-Neked holnap nincs suli?
-Nincs. -kérdőn nézett rám.- Na jó van.
-Akkor nem jöhetsz!
-Kapd be, akkor is megyek! Holnap nincs semmi, se felelés, se doga. Szállj már le rólam!! Nem vagyok már alsós, hogy aggódj értem -veszekedtem.
-Állj! -húzott hátra egy kocsi elől.- Mit is mondtál az előbb? -húzta fel a szemöldökét.
-Megálltam volna -álltam a tekintetét.
-Istenem, gyere, ha annyira akarsz! -adta meg magát.
-Csúcs!
Sokáig kint maradtunk a parkban, ott voltak Tom fősulis barátai. Tom most elsős a fősulin. A haverjai tök rendesek voltak, velem is. Megtanítottak pár új trükköt. Tíz körül előkerült egy-két dobozos sör, majd cigik.
-Hé kislány! Kérsz egy slukkot?
-Hát izé... -tartottam magam elé a kezem elutasítóan, de a tag erőszakoskodott.
-Na, nyugodtan! -tolta a képembe a cigijét.
-Mondtam, hogy nem -húztam fel magam.
-Hagyd békén vagy letépem a pofádat! -kelt védelmemre Tom- Most már menj haza! Egy óra múlva én is megyek! -utasított ellentmondást nem tűrő hangon.
-Oké, nem kell parázni. Kösz -tettem hozzá halkan, mikor elmentem mellette.
Minden utca kihalt volt már. Csak itt-ott bukkant fel egy-egy részeg csoport. Kicsit tartottam tőlük, szóval minél halkabban és észrevétlenül próbáltam menni.
Az egyik ilyen részeg csapat az egyik sarkon a kukák mellett dohányoztak. Bár én nem hittem, hogy csak dohány volt a cigijükben.
Az egyik tag kiszúrt és folyamatosan, leplezetlenül engem bámult, még végig haladtam a szemközti járdán.
-Hé kislány! -szólított meg ugyanúgy, mint a srác a parkban- Nem kéne ilyen szépségnek ilyen későn lófrálni az utcán! -ordította, kissé nehezen kiejtve a szavakat. Holtrészeg volt.
-Törődjél csak a magad dolgával, mondjuk azzal, hogy leég a cigid a körmödre! -vágtam vissza.
Basszus az a rohadt nagy szám! Mért nem tudom csak egy órára befogni?!
A részeg fickó hangos nevetést hallatott és elindult felém. A szívem ezerrel kezdett verni, úgy, mint egy kolibri szárnya.
Az agyam kattogott, próbált valami használható mentőtervet kieszelni, de semmi sem jutott eszembe.
Basszus, basszus, basszus!!!!
A tag még mindig követett. Már csak pár méter választott el tőle.
-Hagyj békén!
-Mi van, most berezeltél? Azelőbbolyan bátor volotál! -akadozott a beszédben.
-Húzz el, mert a lábad közé vágok! -sikítottam hisztérikusan.
-Én se mondhattam volna jobban -hallottam meg egy ismerős hangot a közelben. Átnéztem a túloldalra és a szívemről egy hatalmas kő esett le.
-Húzz el, mert én beteljesítem a kiscsaj ígéretét -jött át a forgalmatlan úttesten és védelmezőn a vállamra rakta a kezét és magához húzott.
-Cseszd meg -sziszegte a részeg fickó és eloldalgott a bandájához.
-Köszi -öleltem át és csak utána vettem észre, hogy ijedtemben elsírtam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése