Tök jól éreztük magunkat. Végig beszélgettünk, többször le is pisszegtek minket, mi meg megdobtuk őket popcornnal és röhögtünk, hogy milyen hülyék:)
A film nem nagyon érdekelt minket. A félelmetes részeknél, azért eléggé beszartam, mivel horror filmet választottunk.
Egy időre ki tudtam kapcsolni az agyam és nem gondoltam Cole-ra. Jó volt végre újra együtt leni Jasperrel és hozzábújni.
Film után elmentünk sétálni. A parkban leültünk egy padra, ami egy dombon volt, ahonnan le lehetett látni Dublinra.
Direkt rakták oda és a "szerelmesek padjának" nevezték, mivel a kilátás gyönyörű onnan és a csillagok este kitűnően látszanak.
-Fázol?
-Nem -ráztam meg a fejem. Kicsit csípős volt az éjszaka, de nem volt nagyon hideg.
-Azért induljunk haza -javasolta.
-Ne, még nem akarok haza menni!
-Miért? -kérdezte csibészes mosollyal az arcán.
-Mert akkor anya azzal idegesít, hogy tanuljak, nekem meg ahhoz semmi kedvem -forgattam a szemem.
-De jobb túlesni rajta -húzott fel a padról.
-Naaa! -nyavalyogtam, mint egy ovis.
-Nem vagyok valami szót fogadó gyerek, de azt tudom, hogy nem díjazzák a szülők, ha a lányukat későn viszem haza -mondta mosolyogva.
-Tapasztalatból beszélsz? -kérdeztem kihívóan.
-És ha igen?
-Akkor kérek ide egy kiengesztelő puszit! -mutattam a számra gyerekesen.
Nem kellett kétszer kérnem, meg is kaptam. Ott csókolóztunk a kis dombon, Dublin felett és a gyönyörű csillagos ég alatt...
-Menjünk -fogta meg a kezem.
Fél tízre értem haza. Nem is olyan későn, gondoltam.
-Mit csináltok ilyen későig ezzel a Jamessel?
-Jaspernek hívják! -javítottam ki anyut, aki szigorú próbált lenni, de nem ment neki valami jól.
-Elmentünk mozizni, aztán meg a parkba és néztük a várost, tudod, arról a padról, amit nagyon szeretsz! -meséltem el kicsit lerövidítve a sztorit.
-Tényleg? De romantikus! -vált anyu a legjobb barátnőmmé.:)
-Blah -jött be az öcsém- De utálom ezt a szót! -forgatta a szemét.
-Kímélj meg a részletektől -tiltakozott Tom is.
-Jó, megyek is és lezuhanyzok. Ettetek már? -fordultam anyuhoz.
-Igen, de ott van a te részed a hűtőben! Apa lasagnét csinált -mondta anyu, miközben elmosogatott.
-Oké köszi -indultam volna, de anyu utánam szólt.
-Kelly!
-Igen?
-Nem akarok szigorúskodni, mert tudod, hogy nem szeretek. És nagyon örülök, hogy van egy barátod ez nagyon aranyos, de ha kérhetem fél nyolc előtt érj haza hétköznap! Aztán pénteken, meg szombaton maradhatsz tízig, akár tizenegyig is, ha szeretnél, addig, amíg nem buksz semmiből! -mondta el a szabályokat.
-Oké! -bólintottam, mert elég fairek voltak a kivetései.
Azon a héten már nem mentünk Jasperrel sehova, csak a buszon találkoztunk és mindig hazakísért.
Szerdán épp a töri fölött punnyadtam, közben meg a Jóbarátok egy régi, de vicces része ment a tévén -és ezért nem nagyon haladtam a tanulással- amikor egy nagy koppanás miatt, majdnem összefostam magam:)
-Mi a franc... -álltam fel az ágyamról és az ablakhoz mentem. Félre húztam a függönyt és megláttam, hogy Cole egy kővel a kezében áll az ablakom alatt.
-Mit keresel itt? -sziszegtem.
-Én is örülök neked -mosolygott.
-Ne vigyorogjál! -suttogtam összeszűkült szemmel. Mit képzel, hogy csak így beállít 11 után??
-Addig nem megyek el, amíg le nem jössz! -kiabálta.
-Nem várhat holnapig? -háborodtam fel.
-Nem.
-Akkor szívás, mert én ugyan le nem megyek! -csaptam be az ablakot.
Tudom, tudom, hogy szemét voltam egy kicsit.... Na jó, nagyon. De mégis mit képzel magáról?! Hogy csak így megjelenik éjszaka és én tárt karokkal várom majd? Hogy lerohanok azt kiáltozva, hogy: Átgondoltam és én is szeretlek téged!! Mint valami idióta??
Hát, rosszul gondolta.
Megfordultam és Tommal találtam szembe magam, aki -valószínűleg- végighallgatta a szép párbeszédet, Cole és köztem.
-Kegyetlen vagy.
-Na húzzál kifelé -toltam ki az ajtón.
-Amúgy tudtam, hogy egyszer ez lesz! Mert elég hülyeség volt az eddigi fiú-lány barátságotok. Tudtam én hogy valaki majd belé zúg a másikba -okoskodott Tom.
-Fogd be -sziszegtem, de késő volt. Anyu jött fel a lépcsőn.
-Ki zúgott bele, kibe? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Csak két filmszereplő, nem érdekes -vágtam rá.
-Cole, Kellybe -mondta a bátyám teli szájjal.
Behúztam a hasába egyet.
-Aú -lépett hátrébb és a hasát fogta.
-Cole? -vékonyodott el anya hangja és már ment is le, közben valami olyasmit mormogott, hogy: -Ezek a mai gyerekek....
-Kapd be! -csaptam az ajtót Tomy orrára.
