A viszonyunk csak rosszabbodott Cole-lal. Most már rám sem akart nézni. Mikor beértem a suliba, átnézett rajtam. Bedobtam a szekrénybe a deszkám meg a táskám és durcásan elmentem Jenna mellett, aki utánam futott.
-Most meg mi van? -kérdezte rosszat sejtően.
-Cole egy seggfej! -tájékoztattam és a matekcuccommal beültem a leghátsó sorban az osztályba.
-Mit csinált?
Na igen. Itt volt a probléma. Jenna még semmiről sem tudott! Még arról sem, hogy Cole bevallotta, hogy szeret. Akkor mit mondhattam volna neki? Hát elmondtam az egész sztorit, két perc alatt, ledaráltam.
-MIVAN?! -kiáltott fel és pont ebben a pillanatban lépett be a tanár.
-Jenna, ha már ilyen hangos vagy, jöhetsz felelni!
-De tanár úr én nem -fehéredett el az arca, de nem volt menekvés.
Szegény, kicsit bűnösnek éreztem magam. De végül sikerült egy hármast összekaparnia, szóval annyira nem lett belőle tragédia.
Viszont mikor kiléptünk a teremből szinte összeütköztünk Cole-lal. Egy megsemmisítő pillantást küldtünk felé majd megfordultunk és otthagytuk.... volna.
-Kelly! -szólt utánam.
Megálltam és, mintha nagy szívességet tettem volna, megfordultam.
-Mi az? -kérdeztem "kedvesen".
-Beszélhetnénk?
Nagyot sóhajtottam és kimért léptekkel odamentem hozzá és már csak fél méter választott el, amikor újra megszólaltam fojtott hangon.
-Egyszer azt mondod szeretsz, aztán mérges vagy rám, majd hozol nekem egy ajándékot, utána átnézel rajtam. Nem neked kell beszélni velem -szűrtem a fogaim közt, mert nagyon ideges voltam.
Elkapta a karomat és erőszakosan arrébb húzott.
-Nem akarok közönséget -mormogta, majd felém fordult, mikor hallótávolságon kívül voltunk.- Úgy állítod be ezt az egészet, mintha én lennék a rossz fiú! -panaszkodott és szép szemei szomorúan csillogtak.
-Mert? Ki a hibás?
Úgy nézett rám, mint egy hülyére.
-Szerinted Jasper az, igaz?
Nem mondott semmit, ezt igennek vettem. Már épp nyitottam a számat, hogy megvédjem, mikor közbevágott.
-Én már sokkal régebb óta ismerlek! Mindent tudok rólad, és én tényleg szeretlek. Erre jön ez a f***kalap és...
-Ne beszélj így róla! Főleg ne az iskolában! Bármikor jöhet egy rohadt tanár! -förmedtem rá.
-Bocs. Szóval csak azt mondom, hogy idejött és mindent elrontott! Te meg rögtön a karjaiba veted magad! Mégis, mennyi ideje ismered?
-Eléggé ahhoz, hogy erre ne kelljen válaszolnom - fogtam magam és faképnél hagytam, ismét.
De megfogta a karom és visszahúzott. Úgy penderített meg, hogy összeütközött a mellkasunk. Erre ő sem számított, kimeredt szemekkel bámult az enyémekbe, aztán megenyhült a tekintete én meg elvesztettem a fejem. Hirtelen elfelejtettem, hogy az előbb még veszekedtünk. Csókunkat egy dolog akadályozta meg. A csengő.
-Szia Cole -szabadítottam ki magam a karjai közül, mikor végre észhez tértem.
-Na, mi volt? -kérdezte Jenna, mikor utolért.
-Semmi, megmondtam neki -vontam meg a vállam. Ugyanis Jenna nem láthatott minket, mivel Cole a lépcsőfordulót választotta helyszínül, hogy még jobban összevesszünk.
Az órák lassan teltek. Cole próbált a közelembe férkőzni, de én gyorsan elkaptam valakit a folyosón, akivel elhalaszthatatlan beszélni valóm volt, így Cole nem jött hozzám.
A harmadik próbálkozása után feladta, szerencsére.
Féltem vele beszélni, megijedtem attól, hogy mekkora hatással volt rám az a majdnem-csók. Még mindig beleremeg a hasam, ha belegondolok....
Délután megbeszéltünk egy rövid randit Jasperrel, Mivel anya csak nyolcig enged el, így nem maradhatunk annyira sokáig.
Haza siettem, hogy kicsit kicsípjem magam. Ami nekem azt jelenti, hogy nem deszkáscipőben, hanem topánban, egy barackszínű, virágos shortban és egy vajszínű topban nézegettem magam a tükör előtt egy ideig, aztán kontyba fogtam a hajamat. Utána felhúztam krémszínű pulcsit, mert így késő délutánra már kezdett lehűlni az idő.
Alapozó, szempillaspirál és szájfény. Kész is voltam. Még beköszöntem anyuékhoz és épp léptem volna ki az ajtón, amikor csengettek.
Kinyitottam és Jasper állt előttem vigyorogva, kivillantva szép fogait. Rögtön melegség töltött el és átöleltem köszönés képpen.
Úgy hiányzott. Szükségem volt egy kis nyugalomra és Jasperrel ez meg is volt.
A parkban sétáltunk. Utálok titkolózni, főleg előtte. Én mindig is szókimondó voltam. Szóval mindent elmondtam, ami ma történt vele, a Cole ügyet. Valójában.
-Mérges vagy?
-Nem.
-Nem?
-Nem -rázta meg a fejét- Inkább csalódott.
Basszus! Csalódott bennem! -belül már szinte bőgtem, pedig a sírás mesze áll tőlem.
-Az rosszabb -motyogtam.
-Nem benned csalódtam! -olvasott a gondolataimban és hirtelen megállt- Hogy is csalódhatnék benned? Sosem volt még ilyen őszinte csajom -mosolygott. És tényleg megnyugodtam, csak a mosolyától.
-Én Coleban csalódtam, azt hittem van benne elég becsület, hogy ha lát minket együtt, legalább békén hagy! -mérgelődött.
És teljesen igaza volt.
Kicsit megnyugodtam, hogy nem csalódott bennem. De még mindig volt egy kis gombóc a torkomban.
Ami pár másodperc múlva eltűnt, mivel Jasper átölelt és és azt suttogta a fülembe, hogy szeret, majd megcsókolt.
Hazakísért és mondta, hogy az ő nevében nyugodtan behúzhatok Colenak egy jó nagyot, engedélyt ad rá.
A baj csak az volt, hogy én nem lettem volna képes rá. Még, ha meg is érdemelte volna, mint kiderült.
