Másnap, azaz szombaton, nyugodtan és jókedvűen ébredtem, azon kívül, hogy még rohadt fáradt voltam. Ránéztem a kis asztalomon lévő órára, ami fél nyolcat mutatott. Szerencse, hogy felkeltem, mert Jaspert minél hamarabb ki kellett juttatnom a házból.
Kiosontunk.. volna az ajtón, észrevétlenül, de az utolsó pillanatban valaki megköszörülte a torkát.
-Khm -hallottam meg apát.
Lassan megfordultam, Jasper követte a példámat. Összehúztam magam és rekedt hangon kezdtem.
-Szia apu.. izé
-Nem akarom tudni -szakított félbe mogorván- Fiam irány haza, te pedig -fordult felém- húzz fel gyorsan a szobádba és megyek utánad! -utasított dühösen.
Nem láttam értelmét vitatkozni így behúzott nyakkal még egyszer felnéztem Jasperre és felfutottam a lépcsőn. Kicsivel később hallottam, hogy csukódik a bejárati ajtó és mielőtt még apa belépett volna az ajtómon kinéztem az ablakon és intettem Jasprenek, aki azt tátogta, hogy bocsi.
-Kisasszony..
-Ne már -húztam el a szám.
-Mégis, hogy képzeled, hogy felviszel egy fiút a szobádba?! -ordított le.
-De én nem.. nem történt semmi -suttogtam a padlóra szegezve a tekintetem.
-Mondd a szemembe!
A tekintetem belefúródott az övébe és megismételtem a mondatot. Mintha megkönnyebbült volna, de a vonásai még mindig haragosak voltak.
-Tényleg nem? -kérdezte kedvesebben. Megráztam a fejem.
-Akkor miért volt nálad? -húzta fel a szemöldökét.
Úgy gondoltam nincs értelme kerítő dumának így előadtam az egészet úgy, ahogy volt. A sztori közepén apa elfehéredett, mikor elmondtam, hogy ki verte meg Jaspert. Aztán pirosra váltott az arca, mikor oda jutottam a történetben, hogy Jaspernek nem volt hova mennie, így nálam aludt. A végére már lilába ment át, féltem is, hogy szegény megfullad, de visszanyerte szerencsére a normális színét.
-Szóval így? -kérdezte, miután befejeztem - addig meg sem szólalt.
-Igen.
-És Cole, miért tette?
-Mert féltékeny..
-Mégis miért?
-Ebbe inkább ne menjünk bele..
-Nincs választásod, amúgy meg van időd. Egy hét szobafogság -szabta ki (többre számítottam).
-Jól van. Szóval, mikor Jasperrel összejöttem..
-Khm.
-Elkezdtünk járni -javítottam ki- Cole azt hiszem rájött, hogy szerelmes belém. És nem tűri, hogy Jasperrel vagyok, ezért már többször is összevesztem vele. De ez volt az utolsó csepp a pohárban -élénkültem fel.
-Hóhó, nyugi, nincs semmiféle csepp a pohárban, mert végülis, mit akarnál tenni? -érdeklősött félve a választól.
-Bosszút állok.
-Na jó, ez ilyen James Bondosan hangzott -nevette el magát és megölelt.- Kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget -suttogta.
-Nem fogok -ígértem.
-És vigyázz magadra!
-Vigyázok -hitetlenségről árulkodott az arca apunak, és valószínűleg igaza is volt, de mindegy.
Mivel szobafogságban voltam (pont szombaton, csúcs) nem mehettem ki sehova, nem deszkázhattam, így bent punnyadtam a nappaliban a TV előtt és abban reménykedtem, hogy apa nem mondja el anyának a kis titkolózásomat Jasperrel, mert akkor kapok rá még egy hetet..pff. Pedig én csak segítettem.
A tévén nem adtak semmit, nekem meg kezdett az agyamra menni a sok reklám és a kapcsolgatás.
-Nincs kedved elmenni a parkba sétálni? -kérdeztem Henrytől.
Az öcsémnek azonban meg sem rándult egy izma sem, úgy válaszolt nekem a TV-t bámulva.
-Nincs, köszi.
-De van -húztam fel a kanapéról.- És el is jössz velem -feleltem. Szegény azt sem tudta, hogy mi van először, utána megtalálta a hangját.
-Engedj már el! Nem kényszeríthetsz..
-Nem? Akkor gondolkodjunk is, hogy hol van a PS-ed? -mosolyogtam győzedelmesen, mivel elcsórtam tőle.
-Nem tehetted -szűkült össze az a szép kék szeme.
-Dehogynem, és addig nem kapod vissza, amíg vége nincs a szobafogsásomnak -gúnyolódtam.
-Ajj, jó elmegyek veled, csak add vissza!
-Akko adom vissza, ha kijuttatsz innen a jövő héten még háromszor!
-Kétszer -alkudozott.
-Legyen -egyeztem bele.
Utána csak annyi dolgunk volt, hogy odaküldjem anyáékhoz Harry-t és azt mondassam vele, hogy el akar menni a parkba, de egyedül nem mer, így velem megy.
-De Kelly szobafogságban van -hallottam a folyosóról.
-De Tommy már nincs itthon.
-Megyek én veled -ajánlkozott apa.
-De az ciki, ha az apukámmal megyek -nyöszörgött elég hihetően Harry.
És végül meggyőzte a szüleinket, így kimehettem! :)
Épp, hogy megérkeztünk felhívtam Jaspert, aki tíz perc múlva már meg is jött.
-Szia, mit kaptál? -kérdezte egyből. Megölelt. Az öcsémre való tekintettel elmaradt a csók.
-Egy hét szobafogság.
-De látom már meg is oldottad -mosolygott elismerően először az öcsémre, majd rám.
-Hát igen, ebben tehetséges -bólintott elismerően Henry. Ahhoz képest, hogy 6 éves, eléggé képzett. Fogalmam sincs, hogy honnan szedi ezeket..:)
-Tökmag, mit szeretnél csinálni? -hajolt oda Jasper Harryhez.
-Talán nézni, hogy azok deszkáznak -mutatott a deszkapálya felé.
-Rendben, menjünk -fogta meg a kezét, amire elcsodálkoztam.
-Te szereted a gyerekeket?
-Nem mindegyiket, de ez a srác okos, és nem csak színezni, meg bújócskázni akar -mosolygott.
-Hát az biztos -nevettem el magam és én is megfogtam Henry kezét, amitől nem húzódott el. Utálom azokat az idegesítő kisgyerekeket, akik azzal szórakoznak, hogy mindig elmenekülnek attól, aki kedvesen közeledik hozzájuk. Nincs türelmem az idegesítő gyerekekhez és úgy láttam Jasper sem az a dédelgetős fajta..
-És mivel vett rá, hogy vele gyere? -kérdezte halkan Henrytől, de én is meghallottam.
-Héé, tiltakozom, nem szokásom az embereket megzsarolni -védekeztem.
-Na persze -legyintett Henry- hát elcsórta a PS-emet és nem adja vissza, még ki nem juttatom a házból még kétszer -sóhajtotta, kis megjátszással, amire mi elmosolyodva néztünk össze.
