A suli mindig is az ellenségem volt. Mindig próbáltam jól viselkedni, de valahogy mindig rosszul sült el. Csak azt mondtam, amit gondoltam. Nem rosszból, de tényleg. Csak az őszinteséget nem díjazzák az iskolákban. Mikor középiskolás lettem új lappal akartam indítani, megpróbáltam jó diák lenni. Hát nem sokáig ment. Októberben már az igazgatóhoz küldtek, mert azt mondtam a tanárnak, hogy "Az ön idejében nem szokatlan, ha elfelejt az ember egyet s mást". Nem értem, hogy ezzel mi baj volt. Pedig olyan udvariasan mondtam!
Aztán még próbálkoztam, de beláttam, ha nem erőlködöm is, ez nekem nem megy. Így, hát adtam önmagam.
Most tizedikes vagyok. Eltelt a félév és már a másodikban is jócskán benne vagyunk, összesen két osztályfőnökim és három szaktanárim van.
A bátyám azt mondta, hogy addig jó, ameddig meg tudom számolni. Hát, így is fel lehet fogni...
Szóval arra akartam kilyukadni, hogy én meg a suli, nem nagyon kedveljük egymást...
Beléptünk a hófehér épületbe. Nem tudom, hogy miért, de az összes sulit vagy fehérre, vagy krémszínűre festik. Fogalmam sincs ennek mi értelme van. Hisz gondolhatnák, hogy ilyen világos színű falakon a legjobb a grafiti. A mi sulink is teli van nyomva rajzokkal, meg írásokkal. Pár végzőst, akiket elkaptak meg is büntettek ezért, még kirúgással is fenyegették őket.
-Miss Camp! Mi lenne, ha kicsivel halkabban közlekedne a folyosón? -szólt le a földrajz tanár.
-Akkor csend lenne -válaszoltam készségesen.
-Tűnjön a szemem elől -ordibálta és ahhoz képest, hogy engem küldött el, ő viharzott el a tanáriba.
-Upsz, látom megint valami rosszat mondhattam -húztam el a számat.
-Hát igen, jó lenne, ha megpróbálnád befogni azt az icipici szájad -mondta Cole és közben a tenyerét rátapasztotta a számra, hogy mutassa, hogy kéne csinálnom. A legjobb módszerrel leszedettem magamról kezét, megharaptam.
-Au, hülye! -nevettet, miközben a tenyerét nyomkodta.
-Ne tedd oda a kezed, ahova nem kéne! -nyújtottam ki a nyelvem.
-Ha-ha -gúnyolódott ő is.
-Kelly! -szólított meg Cody.
-Szia! Mi van?
-Ma elmegyünk a Let Dance-be bulizni a haverokkal, nincs kedved jönni? -kérdezte meg.
-De szívesen elmennénk -mondtam direkt többesszámban- De nem érünk rá ilyen primitív, szórakozásnak csúfolt programmal eltölteni az időnket, de azért köszi -pattintottam le kecsesen.
Cody behúzta a nyakát és mosolyt erőltetett az arcára majd csendben elsomfordált. Ez kész..
-Ez jó volt -koccoltunk Jennával.
-Az -nevettem- Mikor értik már meg, hogy a discok értelmetlenek? Legalább házi bulit csinálnának! Pff.
Mi sosem járunk diskózni. Nem szeretjük a tömeget és nem látjuk értelmét annak, hogy egymáson ugráljunk és olyan italokat igyunk, amikbe ki tudja miket beleköpdösnek a pultosok. Mi és még páran velünk együtt a parkban szoktunk lógni és deszkázunk, vagy házibulikba járunk.
Matek doga nem sikerült valami fényesen, de a kettes az biztos. Nagyon reménykedtem egy hármasban. A többi óra úgy telt, mint minden nap. Alig vártam már az ebéd szünetet. A fincsi menza kaját, amiről az terjeng, hogy egy elrontott kémiai kísérlet, amit rajtunk tesztelnek. Így inkább mi nem ettünk belőle, hanem elugrottam Cole-lal a szemközti gyorsbüfébe és elhoztuk az osztálytársaink által megrendelt kajákat.
Ebéd után még két óránk volt. Ami nem mondanám, hogy gyorsan, de eltelt és magamra büszkén léptem ki a suli ajtaján, hogy nem kaptam semmilyen figyelmeztetést, eltekintve a reggeli konfliktust a föcitanárral.
-Elmegyünk a többiekkel a parkba, ugye te is jössz? -kérdezte Jenna.
-Nem, sajnos most nem tudok jönni, mert ma jön haza apu, Tokióból -ráztam a fejem.
-Akkor majd máskor?
-Majd máskor -bólintottam.
-Vigyázz magadra és ne szórakozz furcsa emberekkel, akikről azt sem tudod, hogy milyen pszchopaták! -ölelt át.
-Jaj, istenem. Nem vagyok már tíz éves, hogy azt kell mondjad, ne álljak szóba idegenekkel -forgattam a szemem.
-A tegnapi eset után, ebben nem vagyok olyan biztos -koppintott egy gyengét a fejemre Cole.
-Jól van, jól van! Látom összefogtatok ellenem! -színleltem felháborodást és azzal odafutottam a megállóba, mert a busz indulni készült.
Felszálltam és hátrasétáltam. Alig voltak a buszon, így leültem.
Egy ideig csak csendben ültem és bámultam ki az ablakon, de utána, miután láttam, hogy tegnap óta semmi sem változott, inkább előkaptam az iPodomat és bekapcsoltam a zenét.
Összesen húsz percet utaztam, mint mindig és leszálltam a megállónknál.
Egy sötét alak állt egy fának támaszkodva. Nem bírtam kivenni az alakját, gondoltam egy részeg, aki nem tudja merre menjen haza. De ahogy előre lépett, ki az árnyékból, rögtön felismertem.
-Te meg mit keresel itt? -sziszegtem mérgesen és elmentem mellette, de ő követett.- Meg ne próbálj követni! -fordultam vele szemben és felemeltem a hangom.
-Nyugi! Én csak meg akartalak várni és meghívni egy teára abban a teázóban! -emelte maga elé a kezét védekezve és a fejével a sarkon lévő kis épület felé biccentett.
-Nem szokásom idegenekkel teázgatni és amúgy is sietnem kell! -ráztam le.
-Ajj, ne már! Egy húsz percet biztos bírsz rám szánni!
-Inkább nem -néztem rá lesajnálóan.
-Gyere, én állom és nem is vagyok idegen, hisz tudod, hogy Jasper a nevem és ha visszajelöltél volna, most már ismerősök is lennénk! -lépett közelebb hozzám, mikor látta, hogy megingok.
-De nem jelöltelek és nem is ismerlek!
-Pont azért gyere, hogy megismerj! -hívott.
-Rendben! Tíz perc! -egyeztem bele és érdekelt, hogy erre mit lép.
-Húsz! -licitált.
-Tizenöt és kész! -zártam le a vitát, ellenkezést nem tűrő hangon.
-Remek! -fogta meg a karom és magával húzott. Akartam mondani, hogy eresszen el, de mikor hozzám ért, egy szót sem bírtam mukkanni. A gyomrom görcsbe rándult, a torkom meg elszorult.
-Itt is volnánk -nyitotta ki az ajtót előttem és szerencsére elengedte a kezem.
-Oda üljünk! -mutattam egy kétszemélyes asztalra az ablak mellett. Az volt a kedvenc helyem.
-Oké, gyerünk. Mit kérsz?
-Egy epres teát, citrommal -rendeltem, mikor a pincér mellénk lépett.
-Én is ugyanezt! -mondta és letette az étlapot.- De jó! Azonos az ízlésünk!
-Jah, úgy nem nehéz, ha utánam rendelsz -vetettem oda.
-Nem, komolyan. A kedvenc teám az őszibarackos és az epres -dacolt.- Neked?
-Nem ezek -hazudtam, pedig pontosan ezek a kedvenceim.- A zöld és a menta tea, néha megiszom az epreset is -hazudtam ismét.
-Hazudsz! Látom rajtad!
-Mi vagy te? Talán gondolat olvasó? Mit képzelsz? Tíz perce ismersz és azt mondod, hogy...
-Csak annyit mondtam, hogy látom rajtad! Ennyi -vonta meg a vállát.
-Inkább fogd be! -motyogtam, mert más nem jutott eszembe, pedig ilyenkor mindig szokott lenni egy jó beszólásom.
Hallottam, ahogy rajtam kuncog és éreztem, ahogy elvörösödöm.
-Ha kinevetsz, itt hagylak -fenyegettem meg.
-Bocsi, abbahagyom -tett képzeletbeli cipzárt a szájára, aztán rám nézett és én összepréseltem a számat és megjátszott undorodottsággal ittam a teámból.
Erre megint elnevette magát.
-Na én mentem -álltam fel, de elkapta a kezemet és a gyomrom megint bukfencezni kezdett, ahogy a szemembe nézett. Kikaptam a kezemet és lehuppantam.
-Jó, még van 8 perced, hogy beszélj valamit, utána elhúzok innen -sóhajtottam.
-Ennyire szar társaság lennék? -kérdezte szórakozottan.
-Igen, eléggé nehéz hallgatni egy egoista barmot -mosolyogtam kedvesen.
-Én is így vagyok ezzel -vágott vissza.
-Hát igen, megértem. Még magadat hallgatni is nehéz -tettem sajnálkozón a kezem a kezére. Nem kellett volna. Megint visszatért az émelygés és gyorsan elkaptam a kezem.
-Zavarba estél?
-Csak szeretnéd! Inkább gyorsan elkaptam a kezem, nehogy még össze essél attól, hogy egy lány hozzáért a kezedhez -feleltem csípősen.
-Értem, engem ezért nem kell félteni, inkább magadra vigyázz! -tette most ő a kezét az enyémre. Álltam a tekintetét bár nem volt nehéz. Közben arra eszméltem, hogy nem akarom, hogy elengedjen... Rosszul lettem magamtól.
-Most már mennem kell -álltam fel- Kösz mindent!
-Jól vagy? -aggodalmaskodott, most először őszintén.
-Nem, rosszul vagyok tőled! -vigyorogtam, édes volt a bosszú. És kirontottam az épületből, minden köszönés nélkül.
Hallottam, ahogy rögtön utánam ismét nyílik az ajtó és megtorpantam, mikor mély hangján kikiáltotta a nevemet.
-Kelly! -ordított- Itt hagytál valami!
A táskám... A fenébe, most már teljesen szétszórt is lettem a hatása alatt! Csodálatos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése