-Cole, te meg hogy kerülsz ide?
-Én is örülök neked -fintorgott.
-Bocs, tényleg köszi! -öleltem át még egyszer, mikor a kapunk elé értünk.
-Ez a dolga egy barátnak, nem? -mosolyodott el és úgy nézett rám, hogy belefájdult a szívem. Csalódott bennem.
-Na jó, nem kell ennyire lealacsonyodni! -löktem el játékosan.
-Tudom-tudom. Megtudod te védeni magadat...
-Jah, síímán leöklöztem volna a pasast, ha még egy méterrel közelebb jön -mutattam meg a mozdulatot a levegőben.
-Jah, ezért vágtál annyira beszari képet! -röhögött- Legyél jó, és ne kószálj ilyen későn az utcán!
-Ez rád is vonatkozik! -fordultam hátra még az ajtóból, de Cole nem nézett rám, csak a cipőjét vizsgálgatta.
-Nincs kedved bejönni egy teára, vagy forrócsokira? -ajánlottam.
Cole közelebb jött, átlépte a lépcsőfokokat és egy lépcsőfokkal lejjebb állt mint én, de még így is magasabb volt valamennyivel... Közelebb hajolt. Elakadt a lélegzetem és elvesztem a fekete szempárban. Az arcomhoz emelte a kezét...
-Túl kicsi vagy még ahhoz, hogy férfiakat fogadj a házadba ilyen későn -borzolta össze a hajam- Menj és csicsikáljál egy nagyot! -nevetett rajtam.
-Megijesztettél! -pukkadtam be.
-Mondtam én, hogy még kicsi vagy!
-Haggyjá' már! Egy fél évvel vagy idősebb, mint én! -forgattam a szemem. Na jó, lehet, hogy egy nagyon picit alacsonyabb vagyok, meg vékonyabb is, mint a többi 16 éves lány, de nem vagyok kicsi! - Jó éjt! Holnap a suliban!
-A suliban -biccentett és elindult valamerre.
Fogalmam sem volt, mit csinál kint az utcán, ilyen későn és még csak most megy valahova!! Aggódtam érte, de nagy már, tud magára vigyázni...
Másnap bedagadt szemekkel és nyűgösen keltem fel. Nem csoda... még este, miután hazaértem, megnéztem a kedvenc sorozatomból, az Odaátból még két részt. Imádom Deant, nem hagytam volna ki.
Kivasaltam a hajam, felkaptam a kedvenc baseball sapkám, mert szépen sütött a nap és meleget ígért a tiszta égbolt... Felkaptam egy shortot, egy trikót és a deszkámmal kiléptem a házunk ajtaján egy pirítóssal a kezemben. Amit megettem, míg eldeszkáztam a suliig. Eléggé messze volt, de nem bántam. Jó volt újra így érkezni a suliba.
-Szia!
-Sza' -köszönt teli szájjal Jenna. Ő is épp akkor fejezte be a reggelijét.- Vártalak a buszmegállóba, de aztán gondoltam, hogy így fogsz jönni...
-Szép volt az idő, nem hagyhattam ki! -mosolyogtam.
-Gondoltam -forgatta a szemét mosolyogva.
-Menjünk -ragadtam meg a karját és húztam be az épületbe.
-Miss Camp! Remélem nem fog a folyosón közlekedni azzal! -vicsorgott rám a föci tanár.
-Ez csak természetes -feleltem.
-Ne szemtelenkedjen! -csipogott.
-Én, soha!! -ráztam a fejem.
-Még egy húzás és...
-Szaktanári? -húztam el a szám.
-Ne vágjon a szavamba! -ordította és elviharzott a tanáriba.
-Basszus! Most meg mi baja van? Tuti nem úszom meg! -mosolyogtam, mert igazából nagyon már nem tudott érdekelni.
-Hát, ezt elszúrtad, inkább tényleg fogadd meg Cole tanácsát és fogd be ilyenkor! -nevetett Jenna.
-Azt kéne -bólintottam.
Cole-lal nem találkoztunk, csak az ebédszünetben. Mivel nem velünk jár egy osztályba, ezért más emeleteken vannak az óráink.
-Nem tudjuk, már elment szerintem -vont vállat egy haverja, akit megkérdeztünk a holléte felől.
-Hol voltál? -kérdeztem, mikor leültünk mellé az egyik asztalhoz, a menzán.
-Órákon? -kérdezte gúnyosan.
-Tudod, hogy értem -fogattam a szemem.
-Csak volt mindig valami a szünetekben és ezért nem tudtam lejönni az én kedves barátnőimhez -mondta.
-Nagyon vicces -forgatta a szemét Jenna is.
Valami nem stimmelt Cole-lal. Megváltozott, csak még nem tudtam eldönteni, milyen irányban. Az esti találkozás, most, hogy került minket...
-Jól vagy? -kérdeztem.
-Jah, mért ne lennék? -nézett rám kíváncsian.
-Csak kérdeztem -emeltem fel a kezeimet. - Mindjárt csengetnek! Gyerünk Jenna! -álltam fel.
-Majd órák után találkozunk -biccentettem Cole felé, azzal kimentünk a teremből és otthagytuk.
Órák után Cole nem jött a megálóba.
-Hol lehet?
-Nem tom, de én biztos nem várok rá! -morogtam és felszálltam a buszra. Már jó ideje utaztunk, mikor megszólalt a telóm.
-Szia, csajszi!
-Ne hívj így! -motyogtam.
-Bocs, hol vagy? -kérdezte Jasper.
-Buszon, mért? -Jenna kérdőn nézett rám. Egy legyintéssel jeleztem, hogy ne hallgatózzon.
-Akkor megvárlak!
-Hol?
-A busz végében.
Hátrafordultam. A busz tömve volt. A sok fej eltakarta a busz hátsó részét, ezért furakodnom kellett, hogy valamit lássak a hátuljából.
-Hova megyünk?
-Te sehova! Maradj itt lécci! Jasper hátul van -mutattam oda, ahol gondoltam, hogy ott lehet.
-Jah ok!
Jenna lemaradt és a hüvelykujját feltartva biztatott. Hátul már kevesebben álltak és tisztán láttam, ahogy Jasper engem figyel.
-Hát itt vagy!
-Amint látod! De gondolom élvezted, hogy végignézhetted a szenvedésemet a tömegben...
-Jól gondolod -mosolygott.
-Ki az új barátnőd? -hajolt ki Jasper mellől egy szőke srác, aki pár évvel lehetett idősebb, mint én... Kb. annyi lehetett, mint Jasper.
-Kelly vagyok -nyújtottam a kezem.
-Én meg Edward! Örülök -mosolygott.
-Edward? Nem vagy véletlenül vámpír? -kérdeztem és sejtelmesen közelebb húzódtam hozzá.
Ő meg mutatta, hogy menjek még közelebb. Belementem a játékba. A fülemtől alig pár cetire volt a szája mikor megszólalt.
-NEM -kiáltotta el magát. Én meg felsikítottam.
-Mekkora egy hülye vagy -röhögtem.
-Maradjatok már! Mindenki titeket néz! -fordult hátra egy másik srác. Valószínűleg ő is a bandához tartozott.
-Üdv, Dave vagyok -biccentett.
-Ne parázz már! Hagy nézzenek! Leszarom -mondta Edward.
-Ed, kussolj már, de télleg -sziszegte Dave.
-Jó nyugi srácok! -szólalt meg, akit múltkorról felismertem.
-John? -kérdeztem.
-Honnan tod a nevem? -értetlenkedett.
-Múltkorról, mikor Jasper rám szállt -magyaráztam.
-Héé! -hőkölt hátra Jasper.
-Jah télleg -ugrott be Johnnak, ügyet sem vetett Jasper felháborodására. Észrevettem, hogy John és Edward ikrek és tök aranyosak így együtt.. :)
-Na én itt szállok... -mondtam.
-Sziasztok skacok! -fogott kezet a haverjaival.
-Te meg hova jössz? -húztam fel a szemöldököm.
-Hazakísérlek! -mosolygott.
-Gondolom nem maradsz itt, bárhogy is próbálnálak lebeszélni.. -sóhajtottam lemondóan.
-Jól mondod -vigyorgott.
-Hát jó -egyeztem bele - Sziasztok! -köszöntem oda a haverjaihoz.
-Cső!
-Csá! -hangzottak egyszerre a lazábbnál lazább elköszönések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése