8. Rész: Kalandpark

Nem értem, hogy mért nem mondta el addig. Hisz megértettük volna, sőt én személy szerint örültem is neki, hogy talált egy rendes barátnőt. Mondjuk nem kellett volna ellógnia egy napot a csajszi miatt, de oké. Ha neki ez így megfelelt, akkor semmi kifogásom ellene.
-Ez tök vicces! Végre a kis Cole-nak van csaja! vigyorgott Jenna.
-Jah, szegény. Ezentúl ezzel szekáljuk majd.
-Nem, mintha téged, nem lehetne ezzel szekálni! -hangsúlyozta mindent tudóan. Hát igen, végül nem tudtam magamban tartani a dolgot, muszáj volt valakivel megosztani és mivel Cole-al (bármilyen szoros is a kötelék köztünk) nem szoktam ilyenekről beszélgetni. Mindig Jennát fárasztom az ilyen dolgokkal, de ez, azt hiszem kölcsönös.

Alig vártam már, hogy múljon az idő és minél hamarabb elmehessek a suliból és találkozzak Jasperrel, de ezt természetesen nem mutattam ki. Nehogy elbízza magát.
-Talizol vele? -kíváncsiskodott Jenna.
-Ahha. Megyünk a kalandparkba -mondtam közönyösen.
A találkát este beszéltük meg, mikor már ő is haza ért, és telefonált. Anyuéknak meg semmi kifogása nem volt, örültek, hogy nem bandázni megyek Tom haverjaival. Mert általában pénteken azt szoktam. Cole is jön, meg Jenna is. Meg még pár tag az osztályunkból, akik szintén deszkáznak.
Szóval még örültek is :)

Még mielőtt elindultam volna a megbeszélt helyre, beugrottam haza, mert átakartam öltözni. Felszaladtam a szobámba, a fürdőszobába. Mivel kiakartam próbálni sok mindent (hullámvasút, dodzsem, stb) ezért farmerban mentem. Nem mintha lenne sok szoknyám, ami van, azt meg alig hordom. Na szóval egy szaggatott világos csőgatyát meg egy vékony trikót vettem fel és hogy este ne fagyjak meg vittem magammal egy farmerdzsekit is. 
A szememet füstösen festettem ki, egy kis szájfényt is használtam és már kész is voltam. 
Csak egy pici oldalbőrtáskát vittem magammal, ami teli van kitűzőkkel.

Busszal mentem ki a kalandparkig. Miután leszálltam, rögtön megláttam, ahogy ott áll a kapu közelében, a tömegben és egy fának támaszkodik. Világoskék pólót és szűkített farmert viselt, amit direkt kicsit lejjebb tolt a kelleténél.
-Szia! -ölelt át, mikor odaértem mellé- Jól nézel ki!
-Szia! Köszi. Te sem nézel ki rosszul -mondtam és megcsókoltam.
-Na jó, most megsértődnék, ha nem tudnám, hogy te így mondod, hogy: szexi vagy -nevetett.
-Föld hívja Jaspert! -raktam a fülemhez a kezemet, telefonná alakítva és úgy tettem, mintha fent keresném őt az égben, ahova elszállt...
-Nagyon vicces! Bemegyünk még ma? -fonta össze az ujjainkat és behúzott a kapun. Felmutatta a jegyeket, amiket már előre megvett, még várt rám.
-Kifizetted mindkettőt?
-Persze! Mért, baj?
-Ez rendes tőled, de ne szokj hozzá, hogy dicsérlek! -fenyegettem meg, mikor láttam, hogy  dicséretem után kihúzta magát.
-Kegyetlen vagy! -mondta durcásan, mire én nevetni kezdtem.
Még akkor is azon mosolyogtam, mikor beszálltunk a hullámvasútra.
Nagyon gyorsan és nagyon kacskaringózva ment. A végén már könnyeztem, de végig fogtuk egymás kezét és sikítoztunk, ordibáltunk, mikor egy magas pontról, leereszkedett a kocsi.
A dodzsemben külön ültünk és versenyeztünk, meg koccantunk. Utána a hatalmas hintára ültünk fel, amiben körben kellett üli és egyre magasabbra és magasabbra lendült, végül már vízszintesen állt a rúdja. Ez volt mindhárom közül, amit addig kipróbáltunk, a legdurvább. Amikor fellendített én azt hittem, hogy ki fog engedni a biztonsági öv és kirepülök az ülésből, de Jasper megfogta a kezem. Láttam rajta, hogy neki is kábé ugyanannyi szüksége van rá, mint akkor nekem volt.
-Ááá!! -ordított, mikor kiengedett a hinta és zuhantunk lefelé, majd ismét lelassították, mikor a földhöz már csak alig pár méterre voltunk. A többi ember is kb ugyanúgy reagált az egészre, mint mi. Ordított. 
Igaz, hogy az volt a legfélelmetesebb, de szerintem a legjobb is.
Ezek után tartottunk egy kis szünetet és leültünk az egyik padra, amivel szemben egy vattacukorárus volt.
-Kérsz? -kérdezte, mikor észrevette, hogy elbambultam a bódé felé.
-Igen, de ezt most én fizetem! -mondtam.
-Nem! Ma én fizetek! Következő alkalommal majd játszhatod az erős, független nőt! -erősködött és felállt.
Én meg csak bámultam rá. Ledöbbentem, hogy ennyire biztos benne, hogy újra találkozunk majd. Hogy ilyen jól érezte magát, hogy az már természetes, hogy lesz következő alkalom. 
Észrevette, hogy csak bámulok rá és meg sem mozdulok. Aztán leesett neki.
-Nem akarsz még egyszer találkozni? -kérdezte félve.
Nagyot sóhajtottam, megakartam szívatni. 
-Nem is tudom, hogy mondjam el ezt neked -ráztam a fejem csalódottságot játszva.
-Ha te nem... -nem tudta folytatni.
Felnéztem rá és elvigyorodtam.
-Te szórakozol velem?!
-Eléggé szomorú fejet vágtál... Igazán megviselne, ha többet nem látnál! Azért, mert kedvelsz, igaz? -kérdeztem még mindig vigyorogva.
-Na ide gyere te..! -kapott fel olyan hercegnő-királyfi pózban és megforgatott, úgy hogy a fejemet nem fogta és az lelógott. Sikítottam, hogy hagyja abba. Közben nevettem vele együtt, és folytak a könnyeim.
-Elengedlek, ha fizethetem én a vattacukrot és kapok egy csókot! -alkudozott. Közben meg már csak tartott félig fejjel lefelé.
-Jó, jó! Amit csak akarsz, csak een-gedj-el! -röhögtem, mikor megkocogtatta a torkomat és fura hangom lett tőle.
Megfogta a derekamat a másik kezével is és felfordított, közben még mindig fogott, nem engedett le a földre. Szinte mindenki minket nézett és mosolyogva nyugtázták, hogy egy boldog szerelmes pár vagyunk.. Vajon tényleg azok vagyunk?
Mikor megkapta a csókját, leengedett.
-Na akkor vegyünk vattacukrot!

Még ettük a rózsaszín édességet, addig kitaláltuk, hova fogunk menni azután. Volt még három óránk a zárásig. Szóval eldöntöttük, hogy bemegyünk a szellemkastélyba.

Kidobtuk a pálcikát egy kukába és egy kinti csapnál megmostuk a ragacsos kezünket, majd kézenfogva beléptünk a hatalmas kapun. Bent sötétség volt. Nem láttunk semmit, csak egy kicsi pislákoló fényt. Elindultunk a pont felé, amikor reccsenést hallottam.
Felsikítottam.
-Úristen, ne engedd el a kezem! -suttogtam.
-A világért sem! -ígérte visszafojtott nevetéssel a hangjában. Mérges lettem volna, ha nem hallottam volna sikolyokat, amitől szintén összehúztam magam és Jasperhez simultam.
-Élvezed mi? -suttogtam.
-Jóhogy -húzott még közelebb magához.
Hallottam még egy reccsenést és egyszer csak előugrott egy kést tartó arc nélküli fickó, de csak kitömött volt. Ettől annyira nem ijedtem meg, látszott, hogy nem igazi. A szemem kezdte megszokni a sötétséget és láttam, hogy van előttünk egy újabb szoba.
Gondoltam, hogy tuti ki fog ugrani az ajtón valami, így nem ijesztett meg a fejem felett elszálló denevér had, amiket zsinórokon húztak felettünk.
Egy tükörszobába értünk. Tipikus szellemkastély kellék, gondoltam. De amikor beléptünk a labirintusba, bezáródott a visszafelé vezető út.
Ekkor már kicsit beszartam. De mentünk tovább, mivel visszaút már szó szerint nem volt.
Egy ideig csak haladtunk át a folyosón és mivel nem volt elágazás, ezért az könnyen ment. Aztán egyszer csak egy picivel tágasabb térbe értünk, ahonnan nem nyílt újabb út a tovább haladásra.
Megmozdult valami, de mikor körülnéztünk csak a saját tükörképünket láttuk minden felé.  Ismét körbepillantottam és döbbenve vettem észre, hogy itt is becsukódott a visszafelé vezető folyosó ajtaja. Ez nem is lett volna olyan nagy baj, viszont a mozgás a falak felől jött, mert elkezdtek bezáródni.
Kétségbeesve forgolódtunk, kijáratot keresve, miközben a fal egyre gyorsabban közeledett.
-Basszus! Most mi lesz? -kérdeztem hisztérikusan.
-Nyugi, biztos kijutunk valahogy!

Igaza lett, Az utolsó pillanatban, mikor már alig fértünk el a két fal között, kinyílt az egyik oldalon egy kisajtó. De mikor közelebb mentünk, láttam hogy egy pók van ott, még hozzá egy óriási, szőrös pók.
Felsikítottam és többet egy lépést sem mentem.
-Menj tovább! Az csak egy bábu! -tolt gyengéden Jasper.
-Megmozdult! -kiáltottam.
-Nem, csak képzeled! Menj! Itt vagyok! -ölelt át.

Lassan átléptem a pókot, ami szerencsére tényleg nem mozgott. Az ajtó ki vezetett a sétányra.
-Nem is tudtam, hogy ennyire félsz a pókoktól -csodálkozott Jasper.
-Hát igen, utálom őket! -borzongtam.
-Na gyere ide! -ölelt át és megcsókolt- Majd én megvédelek!
-Most élvezd ki, hogy erősebb vagy, mint én! -nevettem fel halkan.

Jasper hazakísért és még sok időt töltöttünk a kapunk előtt, mielőtt bementem volna. Többnyire szekált a pókok miatt, aztán elbúcsúzott egy gyengéd csókkal, ami miatt még jobban belezúgtam, ha ez lehetséges..