9.Fejezet: Egy nap

Facebookon beállítottuk, hogy kapcsolatban vagyunk és ezzel kijelenthettük, hogy járunk. Nem, minta a net nélkül nem lehetne kapcsolatot ápolni, de ez olyan hivatalossá tette, vagy nem is tudom.
Jennának persze rögtön mindent elmondtam, Colet pedig próbáltam meggyőzni, hogy Jasper nem egy hülye srác az utcasarokról.
Hétfőn persze azért kaptam tőle egy-két keresztkérdést, de mivel az egész hétvégét majdnem Jasperrel töltöttem és beszélgettünk mindenféléről így elég jól megismertem.
-És te mikor mutatod be a barátnődet? -kérdeztem magamról elterelve a szót.
-Majd -vágta rá.
-Naa! Legalább a nevét mond meg! -kérte Jenna.
Cole rám nézett és tekintetét bele mélyesztette az enyémbe. Nem tudom, hogy mit látott a szememben, mert elkapta a fejét és lesütötte a szemét.
-Majd bemutatom -mondta azzal felállt és a tálcáját szó szerint ledobta a pultra, majd kisétált a menzáról.
-Most meg mi rosszat mondtam? -sóhajtott Jenna és megrántotta a vállát, majd folytatta az evést.
-Mindenkinek lehet rossz napja -motyogtam és közben azon járt az agyam, hogy vajon mire gondolhatott Cole, mikor a szemembe nézett. Igazából soha sem vettem észre, hogy ilyen szép szemei vannak. Régebben azt hittem, fekete szemei vannak, mert a pupillái hatalmasak. De akkor rájöttem, hogy igazából zöldeskék a szeme, mert észre vettem azt a kis világos sávot a szemében.

Aznap már többet nem láttam Colet, gondoltam, hogy megint elfoglalt, mint előző nap. Jennával együtt mentünk haza, nem volt kedvünk Adamékkel menni a parkba, valahogy fáradtak voltunk, ezért miután leszálltunk a buszról, rögtön Jennáékhoz mentünk. Ők egy társasház harmadik emeletén laknak és mivel az épület csak négy emeletes, nincs lift.
-Még jó, hogy nem a negyediken laktok -mondtam lihegve, az ajtójuk előtt. Jenna kizárta a bejárati ajtót és előre tessékelt.
-Köszi -mondtam.
Beléptem. Jennáéknál mindig rend volt. Mivel neki csak egy nővére volt és nem volt nála fiatalabb, ezért nem hevertek mindenhol kiskocsik, csipszes zacsik, meg egyéb ilyen dolgok. Minden a helyén volt és csöndes volt a helység.
-Ahh, de szeretek itt lenni! Olyan nyugis -huppantam le az ágyára.
-Az, hozzak valamit inni? Van kóla, meg narancs lé -ajánlotta.
-Kólát kérek -rendeltem.
-Hozom.
-Én is megyek -keltem fel és követtem.

A konyha nagy volt, a lakás is. Egy óriási nappali választotta el a konyhát és az étkezőt, a hálószobáktól.
-Tessék -dobta oda az üveget én meg elővettem egy poharat és beletöltöttem.
-Te is kérsz? -nyúltam egy újabb pohárért.
-Aha, jó lesz a popcorn? Mert gyorsan berakok egy sajtosat a mikróba, ok?
-Persze -bólintottam és a két pohárral a kezemben bementem a szobájába és felkapcsoltam a tévét. Már eléggé otthonosan mozogtam náluk, csak úgy, mint ő nálunk. Kábé minden másnap átmegyünk egymáshoz és tévézünk, beszélgetünk, vagy játszunk valamilyen videójátékot. Vagy ha Jennán múlik egymás körmét festjük ki.
-Itt van -jött be öt perccel később és felém nyújtott egy tálat én meg belemarkoltam.
-Köszi -tömtem a szám.
-Mit nézünk?
-Nem tom -vontam vállat.
-Mit szólsz az Utazóhoz?
-Az jó lesz. Johny Depp játszik benne, igaz?
-Ahha -mondta miközben kikereste a DVD-t és berakta a lejátszóba.

Végig néztük a filmet, miközben megzabáltuk a kaját és megittunk két liter kólát. És meg sem éreztük. Utána mennem kellett, mert anyáék már hívtak, hogy most vacsiznak és lassan haza kéne mennem.
-Akkor holnap talizunk! -öleltem át.
-Mi lesz holnap?
-Suli -forgattam a szemem.
-Jah, télleg -esett le neki.- Akkor a megállóban.
-Lehet, hogy deszkával megyek -közöltem.
-Akkor a suliban -biccentett és miután kiléptem az ajtón, még integetett a lépcsőn, de nem jött le egészen, mert már fáradt volt.
Én is az voltam, de nekem még haza is kellett jutnom.

Egyedül sétáltam a sötétben, ismét. Már kicsit óvatosabb voltam és mikor valamelyik részeg odakiáltott, hogy:
-Hé cica van gazdád?!
Akkor nem vágtam vissza, hogy:
-Mi vagy te b*meg, sintér? 
Hanem csöndben tovább sétáltam. Na jó, legalább úgy, hogy csak én halljam, visszavágtam :).

A házunk előtt viszont pont állt egy magas, széles vállú férfi. Félve, összehúzódva közeledtem és úgy terveztem, hogy messziről kikerülöm. Láttam, hogy az ablakomat bámulja, összeszorult a torkom, gondoltam, hogy ez csak véletlen lehet.

A tag lassan elkezdett felém fordulni. Ahogy fordult, úgy fényesedett ki az arca. Én nem mertem az arcára nézni, ezért a cipőmet bámulva kikerültem. Jó messziről.
Mikor már azt hittem megúsztam, megszólított.
-Hát nem is köszönsz? -kérdezte. 
Megfordultam az ismerős hang hallatára és egy kő esett le a szívemről.
-Cole! -sóhajtottam- Te meg mit keresel itt?
-Csak erre jártam -vonta meg a vállát.
-Figyelj látom, hogy valami nincs rendben és ne is tagadd! -vágtam közbe, mikor láttam, hogy  mondani akar valamit.
Nagyot sóhajtott.
-Mond el lécci! -könyörögtem, miközben a kezem a vállára tettem. Ismét a szemembe nézett, most alig volt valamekkora a fekete rész a szemében.
Kék szemében elvesztem és elszorult a torkom. Pár másodpercig így álltunk és észrevettem, hogy elbizonytalanodik és megremeg a szája, ezért bátorítottam.
-Nekem bármit elmondhatsz -ígértem.
Felnyögött.
-Nem mondhatok el mindent -rázta meg a fejét és hátrébb lépett, így leesett a kezem a válláról. 
-De mi a baj? -léptem felé.
-Mennem kell -mondta , megfordult és elsietett.
El sem köszönt. Lehet, hogy még sem az volt a baj, hogy barátnője van? Vagy pont az, hogy nem érzi jól vele magát?
Nem tudtam eldönteni, és már túl fáradt voltam a gondolkozáshoz, így ráhagytam, de megígértem magamnak, hogy kiderítem, csak nem most.
Megvacsoráztam, utána tévéztem, és megcsináltam egy leckét, mert ugye, muszáj volt, azt mondani arra a kérdésre, hogy: Kész a leckéd? azt, hogy: Igen anya!
Szóval nem hazudtam, és még sem jártam rosszul.

Elmentem tusolni, majd lefeküdtem. Nem álmodtam semmit. Kialudtam magam szerencsére. De reggel mégis kicsit kómásan ébredtem. De legalább karikás nem volt a szemem.